Azur¡

&

الإصلاح

La Réforme

#

A Dunának, mely múlt, jelen, jövendő,

egymást ölelik lágy hullámai.

A harcot, amelyet őseink vivtak,

békévé oldja az emlékezés

s rendezni végre közös dolgainkat,

ez a mi munkánk; és nem is kevés.

A Szövetséges Hatalmak és különösképp a Szovjet Hadsereg sorozatos győzelmei következtében 1944-ben a hitleri koalíció teljesen összeomlott. A fasiszta Németország vereségei megkönnyítették az általuk elnyomott népek felszabadulását, amelyek egymás után csatlakoztak a Szövetséges Hatalmakhoz. A Szovjet Hadsereg sikeres előrenyomulásának körülményei között 1944 augusztus 23-án Románia is kilépett a hilteri koalícióból. A kommunista párt vezette román nép 1944 augusztus 23-án megdöntötte az Antonescu-kormányt – melynek tagjait a hazafias gárdák letartóztatták – és tevékenyen részt vett a Romániában állomásozó hitlerista csapatok lefegyverzésében.

Augusztus 23-án a moldvai román egységek átálltak a Iaşi fronton megvert német erőket üldöző szovjet csapatokhoz. Románia belső területein: Bukarestben, Ploeştiben, Aradon, Orsován, Turnu-Severinben, Brassóban és az ország más vidékein, a párt irányította hazafias gárdák – együttműködve a hadsereg egységeivel – rövid, de megsemmisítő harcok után fegyverletételre kényszerítették a német csapatokat, és 53 139 német foglyot ejtettek, köztük 14 tábornokot és 1244 tisztet. Szeptember I-re megtisztították az ország területét a fasiszta német hadseregtől, és ezután sor került a Bukarest és Târgovişte északi körzetébe visszavonult moldvai román egységek átcsoportosítására.

A román nép hősi harca elősegítette az ország felszabadítását, s lehetővé tette Románia részvételét a Szövetséges Hatalmak oldalán a fasizmus elleni háborúban. A Moszkvában 1944 szeptember 12-én aláírt fegyverszüneti egyezmény értelmében az új Románia vállalta, hogy részt vesz a német fasizmus elleni háborúban, és minden eszközzel hozzájárul a győzelem kívívásához. Egyidejűleg a Szövetséges Hatalmak érvénytelenítik a fasiszta Németország által foganatosított, az Erdélyt megosztó bécsi döntést.

Miközben a magyar uralkodó osztályok a végsőkig kitartottak a fasiszta Németország mellett, a román Turdor Vladimirescu hadosztály, az I. és a 4. Román Hadseregek fels orakoztak a német fasiszták elleni harcra. E csapatok, kivédve a németek Arad és Brassó ellen intézett támadását, készek voltak az előnyomulásra.

A román csapatok hadműveleti szempontból a 2. Ukrán Hadseregcsoport parancsnoksága alatt harcoltak. A román csapatok részvétele a fasizmus elleni harcban négy szakaszra osztható. Az első szakaszban a román csapatok megtisztították Románia Kárpáton túli területét a hitlerista csapatoktól, a második szakaszban részt vettek az Erdély felszabadításáért vívott harcban, a harmadikban tevékenyen hozzájárultak Magyarország felszabadításához, és végül a negyedik szakaszban Csehszlovákia felszabadításában vettek részt.

1944 szeptember első felében a Tudor Vladimirescu és a többi román hadosztály – felszabadítva Sepsiszentgyörgyöt, Kézdivásárhelyt és Székelyudvarhelyt – a szovjet csapatokkal karöltve elfoglalta a Székelyföld bejáratát. A Sepsiszentgyörgy felszabadításáért vívott harcokban hősi halált halt Gheorghe, a Tudor Vladimirescu hadosztály harcosa, aki az állásukba behatoló német harckocsit azzal tette ártalmatlanná, hogy felkapaszkodott a tornyára és robbanó folyadékot öntött belsejébe. A páncélos felrobbant, de Gheorghe életét vesztette. A Tudor Vladimirescu hadosztály harcosainak bátor magatartásáról a 27. szovjet hadsereg parancsnokának napiparancsa is megemlékezik:

„Sepsiszentgyörgy város és erősség felszabadítása alkalmából teljes szívemből üdvözlöm a Tudor Vladimirescu hadosztály tisztjeit, tiszthelyetteseit és katonáit. Sikereket kívánok a további harcokhoz. Az egész hadosztálynak köszönetemet fejezem ki.”

Ugyanebben az időben a 4. Román Hadsereg a Maros vonalán vívott elkeseredett harcot, és szeptember Io-én gépesített szovjet egységek támogatásával a Maroson túlra vetette vissza a hitlerista csapatokat. A Szovjet Hadsereg Főparancsnoksága 1944 szeptember 23-i napiparancsában megemlékezett a román egységek e fegyvertényéről:

„Ezekben a harcokban a román egységek; bátorságról és elszántságról tettek tanúbizonyságot, s becsülettel teljesítették a kapott magasztos feladatot; Hiszem, hogy, a Román Hadsereg, újabb dicsőséggel fogja övezni lobogóit.”

A Maros és a Fehér-Körös völgyében a szovjet csapatokkal előretörő román egységek közül az I. Román Hadsereg – Arad és mas városok felszabadítása után – szeptember 26-án már Magyarorszag területén is harcol, felszabadítva többek között Kétegyházát, október I-én pedig Gyulát.

A Fekete-Körös térségében előrenyomuló szovjet és román egységek, köztük a Tudor Vladimirescu hadosztály, szeptember 21-én Belényes és Nagyvárad közelébe értek. A németek Nagyváradot elkeseredetten védelmezték és vissza akarták szorítani a felszabadító csapatokat, hogy biztosítsák a Kolozsvár felől visszavonuló német egységek útvonalát. A Nagyvárad felszabadításáért vívott küzdelemben a Tudor Vladimirescu hadosztály mellett román hegyivadász és más egységek vettek részt. E harcokban a Tudor Vladimirescu hadosztály parancsnoka, Cambrea vezérőrnagy súlyosan megsebesült.

A Nagyvárad bekerítésére irányuló hadműveletek során a román csapatok október első hetében Nagyváradtól nyugatra több magyar helységet szabadítottak fel. A Román Hadsereg Főparancsnokságának az október 9-i harcokról szóló közleménye már arról ad hírt, hogy a román csapatok több ponton elérték a Tiszát.

Október 13-án a Nagyváradot felszabadító szovjet és román csapatok északnyugati irányban, Debrecen felé törtek előre. Berekböszörmény, Hencida, Esztár, Hosszúpályi, Monostorpályi, Berettyóújfalu, Nagyléta, Bagamér, Vámospércs elfoglalása után a 2. Ukrán Hadseregcsoport csapatai lovas és páncélos kötelékek átkaroló mozdulataival és ezzel egyidejű gyalogos arctámadással október 19-én felszabadították Debrecent. A Debrecen elleni támadásban a szovjet csapatok mellett részt vettek a Tudor Vladimirescu hadosztály és az I. Román Hadsereg egységei is.

Debrecen felszabadításának nagy hadműveleti jelentősége volt, mivel ez a siker együtt járt a német védelem teljes összeomlásával Erdély északnyugati részében. Debrecen bevétele alkalmából a Szovjet Hadsereg legfelsőbb parancsnoka napiparancsot intézett Malinovszkijhoz, a 2. Ukrán Hadseregcsoport parancsnokához:

„A 2. Ukrán Hadseregcsoport szovjet csapatai, folytatva előretörésüket, arctámadással és rohammal elfoglalták Debrecent, e fontos közlekedési és védelmi pontot Magyarországon. Azok az egységek, amelyek e harcok során kitüntették magukat, köztük a román gyalogos hadosztály is, mától kezdve a Debrecen előnevet viselhetik, és kitüntetésre lesznek felterjesztve.”

Debrecen felszabadítása után a Tudor Vladimirescu hadosztály Bocskaykert, Hajdúhadház és Hajdúböszörmény körül harcolt. E harcok után a hadosztály december 18-ig tartalékba került. A 4. Román Hadsereg csapatai, Kolozsvár felszabadítása után, október 25-én részt vettek Szatmárnémeti és Nagykároly felszabadításában.

Szatmárnémeti és Nagykároly felszabadítása az Erdélyért folytatott harcok befejezését jelentette. Október végére tehát a szovjet és a velük együttműködő román csapatok felszabadították Észak-Erdélyt, miközben más román egységek Magyarország területén harcoltak.

Október végétől kezdve a 4. Román Hadsereg csapatai is Magyarország földjén harcoltak tovább. A 4. Román Hadsereg csapatai novemberben Északkelet-Magyarországon, az I. Román Hadsereg csapatai pedig a Duna – Tisza közén folytatták küzdelmüket. Az Északkelet-Magyarországon harcoló román egységek a szovjet csapatokat támogatva felszabadították Nyírábrány, Ramocsaháza, Petneháza, Ibrány, Nagyhalász, Tiszaeszlár, Tiszanagyfalu és Rakamaz helységeket. November 4-re Északkelet-Magyarországon már befejeződött a Tisza déli partvidékének teljes megtisztítása a fasiszta csapatoktól.

&

The Nation – as a political principle – and national self-determination – as a political program – dictated more than any other ideology the history of the Balkans. They fundamentally changed political geography and determined the architecture of the political life of states in the region. They led to a point where in every state, the respective nation offered the framework for independent politics, society and economy. On the basis of this principle several multinational states were destroyed in the Balkans, first the Ottoman Empire, years later the Habsburg Empire and in the end the federation of southern Slavs – Yugoslavia. The new states that were created in the territories of these two empires and this federation are to this day national heterogeneous communities. This is why the national is a powerful factor in these states and in relation to neighbouring countries. There is no nation in the Balkans that does not have members scattered in other countries. The nation emerges as a crucial issue whenever we deal with political exclusion and inclusion, with an outbreak of ethnic violence, with the nature of state formation, the forms of governance, the national and religious identity: Nationalism is equalised with militarism, authoritarianism, chauvinism, xenophobia, irrationality, ethnic cleansing and even genocide.

Certainly there were authors who addressed the subject of nationalism in detail and confirmed these opinions.

However, we don’t find it necessary to present all theoretical opinions about the different types of nationalism.

What is important for the issue of exclusion and inclusion is the circumstances in which the Nation was spread in the Balkans, and the fact that it has a differentiating and exclusive nature. The lingual or ethnic nationalism is a bigger priority in the Balkans than the civic or political nationalism. This goes for all the people of the Balkans, who were in ethnic and territorial conflicts with each other and who today believe they are very different from -the others-

in fact, these have something in common: the Nation is accepted the same everywhere and their elites have developed the same vision about the Nation. Affiliation is based on ethnicity and the Nation is a cultural and biological community that is more important than nationality and citizenry. Since the start of National Movements in the Balkans, their elites used -the historical rights- arguments of the popular and natural right to give advantage to their -state forming ethnicity- that allegedly existed in ancient or medieval times. Under these circumstances were created the myths to explain the origin or -the ancient fatherland- all these opinions were linked to the need of prestigious thinking about the Nation and with political and territorial tendencies over other territories.

The myth of Kosovo as -holy Serbian land- can be mentioned as a perfect example of this.

For this kind of national understanding there is no importance in the fact that the Balkans witnessed successive processes of social, cultural and religious metamorphosis performed by invaders and natives alike. Rarely does it consider the fact that certain phases of historical developments were influenced by processes such as Hellenism, Romanticism, Slavism, Orientalism and Europeanism. There is only brief mention of the fact that nations in the Balkans were created by ethnic heterogeneous groups, under the influence of waves of migration, diffusion, assimilation and acculturation. National identity in this case is equal to ethno-culture with the common ancestors and with blood. As a result, the Nation is seen as condensed around the People; therefore States are not equivalent to Nations and nevertheless the cultural geography of the Balkans consists of mixed zones, as such the Nation was seen as a popular community with the result that -the others- who have a different language, culture or origin, were differentiated from their national community.

National peoples and minorities in the Balkans were characterised less by their political fates and more by supporting elements of their identities like language, religion, history, territory, etc., for this reason, the implementation of the -civic nation- or -political nation- is a highly complex issue. Because the Nation is not always defined by political institutions, and this goes for the current landscape of nations in the Balkans. One cannot rule a possible future development in the development in the Balkans whereby nations could have both territorial and political elements and cultural or organic elements –

the epilogue

of the brief history of nation building in the modern world shows that nations contain both territorial and ethnic components and principles, and that they represent a forceful intertwining of the latest -civil- model and the oldest -genealogical- model of social and cultural organisation. The -built Nation- cannot survive without a fatherland or without the myth of a common origin. Consequently, the ethnicity that aspires in becoming a Nation cannot accomplish its goals without realising a partition of work and territorial mobility; or the legal equality of common rights and obligations for every citizen. Of course, certain nations will display ethnic and territorial components in various dimensions in certain moments of their history.

National tendencies also condition state-building processes;

therefore in the creation of new states, questions arise:

What is the best political system for these different national communities to have institutions of government?

How is integration within a specific political organisation and hierarchy achievable?

&

Speranţele, aşteptările se îndreaptă spre Ierusalim, oraşul unde murise şi înviase Hristos, locul unde el va reveni în Ziua din Urmă pentru a-i judeca pe cei vii şi pe cei morţi,

Noul Ierusalim

Et vidi cælum novum et terram novam. Primum enim cælum, et prima terra abiit, et mare jam non est. Et ego Joannes vidi sanctam civitatem Jerusalem novam descendentem de cælo a Deo, paratam sicut sponsam ornatam viro suo. Et audivi vocem magnam de throno dicentem : Ecce tabernaculum Dei cum hominibus, et habitabit cum eis. Et ipsi populus ejus erunt, et ipse Deus cum eis erit eorum Deus : et absterget Deus omnem lacrimam ab oculis eorum : et mors ultra non erit, neque luctus, neque clamor, neque dolor erit ultra, quia prima abierunt. Et dixit qui sedebat in throno : Ecce nova facio omnia. Et dixit mihi : Scribe, quia hæc verba fidelissima sunt, et vera. Et dixit mihi : Factum est : ego sum alpha et omega, initium et finis. Ego sitienti dabo de fonte aquæ vitæ, gratis. Qui vicerit, possidebit hæc : et ero illi Deus, et ille erit mihi filius. Timidis autem, et incredulis, et execratis, et homicidis, et fornicatoribus, et veneficis, et idolatris, et omnibus mendacibus, pars illorum erit in stagno ardenti igne et sulphure : quod est mors secunda. Et venit unus de septem angelis habentibus phialas plenas septem plagis novissimis, et locutus est mecum, dicens : Veni, et ostendam tibi sponsam, uxorem Agni. Et sustulit me in spiritu in montem magnum et altum, et ostendit mihi civitatem sanctam Jerusalem descendentem de cælo a Deo, habentem claritatem Dei : et lumen ejus simile lapidi pretioso tamquam lapidi jaspidis, sicut crystallum. Et habebat murum magnum, et altum, habentem portas duodecim : et in portis angelos duodecim, et nomina inscripta, quæ sunt nomina duodecim tribuum filiorum Israël : ab oriente portæ tres, et ab aquilone portæ tres, et ab austro portæ tres, et ab occasu portæ tres. Et murus civitatis habens fundamenta duodecim, et in ipsis duodecim nomina duodecim apostolorum Agni. Et qui loquebatur mecum, habebat mensuram arundineam auream, ut metiretur civitatem, et portas ejus, et murum. Et civitas in quadro posita est, et longitudo ejus tanta est quanta et latitudo : et mensus est civitatem de arundine aurea per stadia duodecim millia : et longitudo, et altitudo, et latitudo ejus æqualia sunt. Et mensus est murum ejus centem quadraginta quatuor cubitorum, mensura hominis, quæ est angeli. Et erat structura muri ejus ex lapide jaspide : ipsa vero civitas aurum mundum simile vitro mundo. Et fundamenta muri civitatis omni lapide pretioso ornata. Fundamentum primum, jaspis : secundum, sapphirus : tertium, calcedonius : quartum, smaragdus : quintum, sardonyx : sextum, sardius : septimum, chrysolithus : octavum, beryllus : nonum, topazius : decimum, chrysoprasus : undecimum, hyacinthus : duodecimum, amethystus. Et duodecim portæ, duodecim margaritæ sunt, per singulas : et singulæ portæ erant ex singulis margaritis : et platea civitatis aurum mundum, tamquam vitrum perlucidum. Et templum non vidi in ea : Dominus enim Deus omnipotens templum illius est, et Agnus. Et civitas non eget sole neque luna ut luceant in ea, nam claritas Dei illuminavit eam, et lucerna ejus est Agnus. Et ambulabunt gentes in lumine ejus : et reges terræ afferent gloriam suam et honorem in illam. Et portæ ejus non claudentur per diem : nox enim non erit illic. Et afferent gloriam et honorem gentium in illam. Non intrabit in eam aliquod coinquinatum, aut abominationem faciens et mendacium, nisi qui scripti sunt in libro vitæ Agni.

*

Şi am văzut cer nou şi pământ nou. Fiindcă cerul cel dintâi şi pământul cel dintâi au trecut; şi marea nu mai este. Şi am văzut cetatea sfântă, noul Ierusalim, pogorându-se din cer de la Dumnezeu, gătită ca o mireasă, împodobită pentru mirele ei. Şi am auzit, din tron, un glas puternic care zicea: Iată, cortul lui Dumnezeu este cu oamenii şi El va sălăşlui cu ei şi ei vor fi poporul Lui şi însuşi Dumnezeu va fi cu ei. Şi va şterge orice lacrimă din ochii lor şi moarte nu va mai fi; nici plângere, nici strigăt, nici durere nu vor mai fi, întrucât cele dintâi au trecut. Şi Cel ce şedea pe tron a grăit: Iată, noi le facem pe toate. Şi a zis: Scrie, fiindcă aceste cuvinte sunt vrednice de crezare şi adevărate. Şi iar mi-a zis: Făurit-s-a! Eu sunt Alfa şi Omega, începutul şi sfârşitul. Celui ce însetează îi voi da să bea, în dar, din izvorul apei vieţii. Cel ce va birui va moşteni acestea şi îi voi fi lui Dumnezeu şi el Îmi va fi Mie fiu; iar partea celor fricoşi şi necredincioşi şi spurcaţi şi ucigaşi şi desfrânaţi şi fermecători şi închinători de idoli şi a tuturor celor mincinoşi este în iezerul care arde, cu foc şi cu pucioasă, care este moartea a doua. Şi a venit unul din cei şapte îngeri, care aveau cele şapte cupe pline cu cele din urmă şapte pedepse, şi a grăit către mine zicând: Vino să-ţi arăt pe mireasa, femeia Mielului. Şi m-a dus pe mine, în duh, într-un munte mare şi înalt şi mi-a arătat cetatea cea sfântă, Ierusalimul, pogorându-se din cer, de la Dumnezeu, având slava lui Dumnezeu. Lumina ei era asemenea cu cea a pietrei de mare preţ, ca piatra de iaspis, limpede cum e cristalul. Şi avea zid mare şi înalt şi avea douăsprezece porţi, iar la porţi douăsprezece îngeri şi nume scrise deasupra, care sunt numele celor douăsprezece seminţii ale fiilor lui Israel. Spre răsărit trei porţi şi spre miazănoapte trei porţi şi spre miazăzi trei porţi şi spre apus trei porţi. Iar zidul cetăţii avea douăsprezece pietre de temelie şi în ele douăsprezece nume, ale celor douăsprezece apostoli ai Mielului. Şi cel ce vorbea cu mine avea pentru măsurat o trestie de aur, ca să măsoare cetatea şi porţile ei şi zidul ei. Şi cetatea este în patru colţuri şi lungimea ei este tot atâta cât şi lăţimea. Şi a măsurat cetatea cu trestia: douăsprezece mii de stadii. Lungimea şi lărgimea şi înălţimea ei sunt deopotrivă. Şi a măsurat şi zidul ei: o sută patruzeci şi patru de coţi, conform măsurii omeneşti, care este şi a îngerului. Şi zidăria zidului ei este de iaspis, iar cetatea este din aur curat, ca sticla cea curată. Temeliile zidului cetăţii sunt împodobite cu tot felul de pietre scumpe: întâia piatră de temelie este de iaspis, a doua din safir, a treia din halcedon, a patra de smarald, A cincea de sardonix, a şasea de sardiu, a şaptea de hrisolit, a opta de beril, a noua de topaz, a zecea de hrisopras, a unsprezecea de iachint, a douăsprezecea de ametist. Iar cele douăsprezece porţi sunt douăsprezece mărgăritare; fiecare din porţi este dintr-un mărgăritar. Şi piaţa cetăţii este de aur curat, şi străvezie ca sticla. Şi templu n-am văzut în aceasta, pentru că Domnul Dumnezeu, Atotţiitorul, şi Mielul este templul său. Şi cetatea nu are trebuinţă de soare, nici de lună, ca să o lumineze, fiindcă slava lui Dumnezeu a luminat pe aceasta iar făclia sa este Mielul. Şi neamurile vor umbla în lumina sa, iar împăraţii pământului vor aduce la aceasta mărirea lor. Şi porţile cetăţii nu se vor mai închide ziua, fiindcă noaptea nu va mai fi acolo. Şi vor aduce întru aceasta slava şi cinstea neamurilor. Şi în cetate nu va intra nimic pângărit şi nimeni care e dedat cu spurcăciunea şi cu minciuna, ci numai cei scrişi în Cartea vieţii Mielului.

Pentru vetrele popoarelor eliberarea Oraşului Sfânt semnifică începutul Vremii din Urmă, împlinirea Făgăduinţei Domnului, încheirerea tuturor necazurilor şi tuturor suferinţelor ce copleşesc omenirea.

Ierusalimul Ceresc

Şi astfel se făuresc acele legende ce tulbură sufletul omului.

În toate aceste povestiri se repetă ideea că, la Ceasul hărăzit,

Ierusalimul va fi lăcaşul marilor întâmplări, ce vor aduce, pentru omenire,

Zorile Veacului Nou,

Leatul Păcii.